Nemeskéri-Orbán István
Láttam meghalni a Tiszát
(2000 január 30. a tiszai ciánszennyezés szomorú napja)
Láttam meghalni a Tiszát,
S ma látom újra élni.
Ne hagyjátok az embert,
Mi jó, mindent felélni !
Sötét volt, amikor haldoklott,
Szörnyű volt, mint egy verem,
Zölden csillogott a vízben
A sok bűzös haltetem.
Nem tudtuk jön e még nyár,
Tél volt, és félelem,
Vízért kiáltottunk, s jött az ár,
Hogy oldódjék a sok gyilkos elem.
Ne pusztítson, ne öljön,
Halat, madarat, békát, csigát,
Embert, az ember dühöngőn,
S mindent mit Isten ád.
…
Szőke most a víz, s simogat,
Nyár van, meleg izzó nyár
Kék az ég, mint egy gyönyörű,
Meleg női szempár.
A Tisza most békésen folyik tova,
Ballag, és nézem bízva,
Az ember nem oly ostoba,
Hogy Istent játsszon pénzzel írva.
…
Láttam meghalni a Tiszát,
S ma látom újra élni,
Láttam közelről a halált,
S ma már, tudok remélni.
2000. nyara
