Beszámoló a Tisza Élővilágának Emléknapjáról.
2026.februr 2.-án – a Vizes Élőhelyek Világnapján – neves előadókkal, szépszámú érdeklődés mellett lezajlott a szokásos programunk, amely a Martfűi Szigeti legelő egyrészének vízzel történő elárasztása témáját járta körbe.
Balogh Péter geográfus, gazdálkodó, a Vízválasztó Mozgalom elnöke előadásában arra világított rá, miért is van szükség arra, hogy – korszerűbb formában ugyan, de bizonyos területeken – visszatérjünk a Tisza szabályozását megelőző időszak gazdálkodásához.
Részlet a Vízválasztó Mozgalom Nyilatkozatából:
„a kialakult vízgazdálkodási vészhelyzet hatékony kezelése érdekében át kell térni a vizeket a tájban megtartó vízgazdálkodásra és tájhasználatra! A víz visszatartása a tájban gazdasági, klímavédelmi, fenntarthatósági, tehát nemzetstratégiai és biztonsági kérdés. A feladat nem a vizek levezetése, hanem a vizek megtartása a tájban, történelmi alapokon a modern kihívásokhoz igazított fokgazdálkodás, ártéri tájgazdálkodás; az esővíz és a használt vizek visszaforgatása.”
Ezt a nézetet ma még kevesen osztják azok közül is, akik ugyan látják az Alföld jelenlegi, elsivatagosodás felé haladását, de a nagyüzemi mezőgazdaság (növénytermesztés és állattenyésztés) jelenlegi szükségessége mellett voksolnak.
Kontér Sándor a terület tulajdonosa beszélt az indíttatásáról (tanulmányok, nagy elődök a témában), a globális környezeti problémákról, a Tisza-szabályozás „eredményéről”, majd az útról a területe felajánlásától a víz megjelenéséig.
Lovas Attila, a KÖTIVÍZIG igazgatója előadása elején néhány érdekes adatra hívta fel a figyelmet. Pl. a csapadék alakulása hosszútávon enyhe emelkedést mutat éves szinten (1962-1992: 496,5 mm, 1993-2023: 551,6 mm.), és tenyészidő szintjén is (1962-1992: 295,7 mm, 1993-2023: 328,3 mm.), a szórása azonban kedvezőtlenül alakul mind éves szinten (88 mm-ről 133 mm-re) mind tenyészidő alatt (61 mm-ről 106 mm-re).
Tájékoztatta a jelenlévőket pl. a 2025-ös rendelkezésre álló vízkészletről, megyei bontásban a vízvisszatartásra alkalmas terület nagyságáról (országosan 36 908 ha, JNKSz közel 8 000 ha, országosan a legtöbb). De a területük egy részét felajánló gazdálkodók számában is élen vagyunk: 10.199 fő összes, JNKSz: 2 038 fő.
Bemutatta fotókon a Martfűi Szigeti legelő elárasztásában a műtárgyakat és a víz útját a Nagykunsági Főcsatornából a Marhalegelői 1.-es csatornáig.
Hajdú Tamás a Madárfigyelő Szolnok Természetvédelmi Egyesület elnöke először a vizes élőhelyekről beszélt. Elmondta, hogy a folyószabályozás és a belvízrendezés következtében Magyarország a vizes élőhelyeinek 90 %-át veszítette el. Az ebből adódó következmények felszámolása érdekében az élőhely rehabilitáció, és annak megvédése elengedhetetlen. Ehhez azonban nagyfokú szemléletváltásra van szükség.
Majd bemutatta az egyesület tevékenységét, kiemelten a Szigeti legelőn tervezett és végzett munkákat, amely egy ökológiai folyosóként van nyilvántartva.
Ismertette az ott fellelhető madár, rovar, denevérfajokat, a megtelepülésük, és szaporodásuk érdekében tett lépéseiket, amelyek szigorú védelmet igényelnek, kitiltva onnan a quadokat, kutyasétáltatókat, gombaszedőket. Elmondta, hogy a vizes élőhelyek fenntartásának legegyszerűbb, és többek között a biodiverzitás növelése szempontjából legjobb módja a legeltetés. Erre is van a tulajdonosnak terve egy bivalycsorda telepítésével a területre. Hosszútávon a denevérek betepülésének elősegítése, és egy homokpad létesítés szerepel a partfecskék számára.
Az előadásokat követő fórum alatt nézetek, vélemények ütköztek, aggodalmak hangzottak el, amelyek részletesebb kibeszélést, és még több információt igényelnek.
Közreadjuk a program teljes kép és hanganyagát, valamint 3 elődás ppt-jét.
Nézzék, hallgassák és terjesszék azon személyek között, akiket érdekel ez az egyáltalán nem jelentéktelen téma.
Bár a program elején hangzott el ebben az évben is Nemeskéri-Orbán István verse, itt a beszámoló zárásaként kerül a honlapra, mint egy mementója a 2000.január 30.-án történteknek.
Vinczéné Balogh Magdolna
elnök
Martfűi Városszépítő Egyesület
