Kicsit „vacakolós „időben, de zökkenőmentesen, jó hangulatban lezajlott a Húsvéti Családi Délután.
Ennek kapcsán úgy döntöttem, leírom, hogyan is készült kis Csapatunk erre a programra, amelyet elsősorban a kilátogató gyerekeknek szánt. S ez csak a mi előkészületünk! De a Pódium terem tele volt azokkal a személyekkel, közösségekkel, akik azért ötleteltek, dolgoztak, azért töltötték ott a szombat délutánjukat, hogy a gyerekeknek minél több kellemes, esetenként felejthetetlen élményt szerezzenek! A Művelődési Központ vezetőjéről, munkatársairól, a Szabadidős Kör kollektívájáról és sok-sok IKSZ-es diákról nem is beszélve!
Volt tojáskeresés, ugrálóvár az Aulában (!!!), és a sok népi fajáték! Halmai István körül folyamatosan sok-sok kamaszkorú figyelt, válaszolgatott. Jó volt látni! (Elnézést, de nem sorolom fel mindazokat, akik részt vettek a gyerekek kedvéért rendezett programon.)
A (Városszépítő Egyesület) Kreatívkodó Hölgyek Csapata a Pódium teremben várta, segítette a – főként – tojást festeni szándékozó gyerekeket. A főmester – vendégként – Sashalminé Icu volt, segítői Magyarné Éva és Szőkéné Ildikó. Volt két IKSZ-es diákunk is. Itt már fel lett avatva az új húsvéti dekor, amely az utolsó napokban készült el négy hölgy és Pásztor Gyula összefogásából.
A kisállatsimogatás soha nem látott aktivitással valósult meg. Emlékeznek rá, hogy a facebookon kerestem nyulakat? Lettek. De – mivel kisméretű bélaszalma nem került a régi ismerősöktől – (persze később már lett volna) Hári Antal megoldást keresett segítőjével. Saját és a nyomdából kapott raklapokból remek, „2 szobás” nyúlketrecet csinált. De meg kellett oldani a ki-, és visszaszállítást is utánfutóval, fuvarral, segítséggel. Az állatok feletti őrködést két férfitársunkra bíztuk.
Én – szokásomhoz híven – hol itt voltam, hol ott, hol az állatokat szállítókkal egyeztettem, hol a sátrak felállításánál ténykedtem, hol a gyerekekkel foglalkoztam. Ez volt a dolgom!
Az idén a Szabadidős Kör fiataljai és sok IKSZ-es diák állították fel a város sátrait (a mienkről most lemondtunk), és hordták ki a sörpadokat. (Nagy hasznuk volt a pihenésre vágyóknál.)
Mindezt azért írtam le, hogy érzékeltessem, hány ember munkája, szabad ideje volt abban, hogy minden úgy sikerüljön, ahogy sikerült.
Mert jól sikerült! A facebook. felhívás eredményeként Tiszaföldvárról – egy Martfűről elszármazott fiatal hölgy: Csehné Veres Katalin jóvoltából – kaptunk nagy nyulakat, kisnyulakat, pórázon – bárki által vezethető – kiskecskét (Sanyit) és 3 különböző korú birkát.
Szintén T.földvárról hozott egy másik szelíd kiskecskét Tóthné Ági a lányával, Martfűről csodálatos hófehér kisnyulakban gyönyörködhettek gyerekek és felnőttek egyaránt Menkó Beáta jóvoltából, és szintén Martfűről kisbirkákat kaptunk a Cserna Farm-tól. Ők bemutatták a birkanyírás felszerelését is.
Csodás volt látni a kisgyerekek csillogó szemét, az áhítattal simogató kezecskéket. Voltak bátrak és félénkebbek, voltak martfűiek, t.földváriak, és sok-sok vendég gyerek az ország számos pontjáról.
A felnőttek között is jó volt találkozni régi, munkájuk miatt ritkán látott városszépítősökkel, ifjú tagokkal a segítőkön kívül.
Az időjárás nem volt kegyes, de lehetett volna rosszabb is!
Egy biztos! Azok a kisgyerekek, akik ott voltak az állatok körül (Nem megyek be, itt akarok maradni a nyusziknál! – mondta az egyik 4 éves, és dobbantott egyet a lábával.), nos, ők egy lépéssel közelebb kerültek a természethez, ők most már/még megtapasztalták, hogy nem csak a „kütyükkel” lehet eltölteni az időt.
Már ezért megérte!
Vinczéné Balogh Magdolna
