Vizes Élőhelyek Világnapja 2025

Nélkülözhetetlen kincsünk: a VÍZ!!

A víz = élet. Ezt vallják sok különböző szakterület tudósai, de a mindennapokban is magunkon, növényeinken és állatainkon tapasztaljuk ennek igazságát. A csillagászok a naprendszerekben keringő bolygók közül azokon tételezik fel (a földihez hasonló) élet lehetőségét, amelyek az un. lakhatósági zónában vannak, azaz felszínükön folyékony halmazatállapotban található víz. A biológusok a földi élet keletkezésének helyéül a partmenti sekély, melegvízű öblözeteket, vagy a mélytengeri óceáni hidrotermális környezetet tételezik fel. Az ökológusok úgy vélik, hogy a szárazföldi növény- és állatvilág a vizek élővilágnak köszönheti létrejöttét. A Föld legapróbb élőlényeinek, az egysejtű mikróbáknak, és a világ leghatalmasabb állatainak, a kékbálnáknak is a víz az otthona. A vízi ökoszisztémák (az egymással kölcsönható életközösségek) állandó jelenléte az emberi faj jövőjének is alapfeltétele. 

Vizes élőhelyek Világnapja

Február másodika a Vizes élőhelyek Világnapja, annak emlékére, hogy 1971-ben ezen a napon írták alá a Ramsari Egyezmény néven ismertté vált nemzetközi megállapodást a vizes élőhelyek, elsősorban az ott élő madárvilág védelméért.

Az egyre fokozódó emberi beavatkozás hatására a 20. század közepére olyan mértékben összezsugorodtak a vizes élőhelyek, hogy óhatatlanul szükségessé vált az ökoszisztémák hosszú távú megőrzését szolgáló nemzetközi szintű összefogás.

Mi a vizes élőhely?

Az egyezmény alapján igen széles körű azon ökoszisztémák köre, amelyek vizes élőhelyeknek tekinthetők. Ebbe a fogalomkörbe tartozik többek között minden állandó vagy időszakos, sós vagy édesvízzel borított terület, amelyek őshonos vagy veszélyeztetett fajoknak nyújtanak élőhelyet.

Az egyezmény hatálya nem csak a természetes, hanem a mesterséges vizes élőhelyekre (pl. halastavak) is kiterjed.

A csatlakozó országok kötelesek az adott területet természetvédelmi oltalom alá helyezni, és olyan gazdálkodási, területhasznosítási stratégiát folytatni, amely biztosítja az adott ökoszisztéma hosszú távú fennmaradását.

A vizes élőhelyekre a legnagyobb veszélyt hazánkban a folyók (elsősorban a Tisza) szabályozásának, valamint a lápos, mocsaras területek (pl.: Hanság) lecsapolása eredményeként bekövetkezett kiszárdás jelentette. A megmaradt vizes élőhelyeket ma elsősorban a klímaváltozás kedvezőtlen hatásai veszélyeztetik, valamint a vízterületeket környező mezőgazdasági területekről bemosódó vegyszerek, a növekvő turizmus, a vízi sportok, a vízutánpótlás hiánya valamint a túlzott halászat és nádkitermelés jelenti.

Ramsari területek Magyarországon

Magyarország a Ramsari Egyezményhez történő 1979-es csatlakozását követően jelentős számú vizes élőhelyet jelölt a Nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek jegyzékére. Így jelenleg több, mint 260 ezer hektárnyi terület található a Ramsari Jegyzéken. (Összehasonlításként: Magyarország területe 9,3 millió hektár.) 

A magyarországi ramsari területek a Kárpát-medence szinte valamennyi jellemző vizes élőhely típusát magukba foglalják: tavakat, mocsarakat, szikes tavakat, lápokat, holtágakat, folyószakaszokat, nedves réteket, valamint ember alkotta halastavakat, víztárolókat.

A listára került területek között szerepel egyebek mellett a kardoskúti Fehér-tó, a Hortobágy és a Kis-Balaton. A legnagyobb kiterjedésű hazai ramsari terület a Balaton és annak parti sávja. Európa legnagyobb édesvízi tava számos védett madárnak ad otthont, többek között a kanalas-gémeknek, a hegyi-, és a füstös récének, a kis bukónak, a sarki búvárnak és a bütykös hattyúnak.

A folyó menti árterek gazdag élővilágot rejtő kemény- és puhafa ligeterdői, nádasai a 19. századi folyószabályozások és lecsapoló munkálatok révén jelentősen visszaszorultak. A hírmondónak maradt néhány terület többek között a Felső-Tisza mentén mintegy 22 ezer hektár és a Duna alsó szakaszán lévő Gemenc több mint 16 ezer hektárral felkerült a nemzetközi egyezmény listájára. A nedves mocsárrétek, holtágak olyan értékes növény- és állatvilágot rejtenek, mint a cigányréce, a szibériai nőszirom, tündérfátyol, gémek, bakcsó és itt él a hazai fekete gólya állomány jelentős része is.

A vizes élőhelyek tönkretétele, elszennyezése mindezen értékektől fosztja meg mindnyájunk jelenét, jövőjét. Martfű a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet (kezelője a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága) fontos települése. Ennek a vizes élőhelynek a megóvása ezért tehát közös felelősségünk.

Domokos Sándor
ny.minisztériumi tanácsadó
Környezetvédelmi Minisztérium
(ma már nincs)

(Forrás: pixabay.com)