Egy ötlet, 4 délután, kb. 200 gyerek, 4 helyszín.
Röviden így lehet összefoglalni a Városszépítő Egyesület programját május 4.-től.
Egy ötlet: A Fecskeház projektünket ismerik, amelyben egy 12 műfészkes építményt készítettünk a fecskéknek.
Beszámoltunk róla a saját-, és a város hírportáljain. Erre épült rá egy újabb ötlet, miszerint tartsuk meg az alsó tagozatos gyerekeknek a Madarak és Fák Napját – melyet 1902-től rendeznek meg szerte a világban – a Fecskeház tövében, a volt Bögrés játszótéren (Ifjúság út – Simon Ferenc út – Bajcsy Zs. út – Gesztenyesor által határolt zöld területen).
4. délután, kb. 200 gyerek: Az iskola vezetése partner volt. Egyenként jöttek az osztályok, egy délután két csoport a pandémia miatt. Most, hogy már végeztünk, összegzésként megállapíthatjuk, hogy így volt jó. 30 gyereknek egy-egy alkalommal könnyebb volt átadni mindazt, amit beterveztünk. (Illetve annak egy részét, mert még órákig tudtunk volna együtt lenni egy-egy csapattal.) A kontaktus kialakítása egyszerűbb volt, több jelentkező kisgyermek történetét tudtuk meghallgatni, jobban be tudtuk vonni őket a programba.
Az egyesület részéről tagok és külső segítők mozdultak rá, hogy minél több, érdekes fotó, adat, információ jöjjön össze. Forgatókönyvek születtek – azért, hogy változzanak – madarakról, fákról szóló dalokat gyűjtöttünk, szabadtéri játékokat „ültettünk” át a témába illőre, stb. Megfelelő kartonokat vadásztunk, a városszépítős hölgyek előrajzoltak, vágtak, hogy a gyerekek egyszerűbben boldoguljanak a kreatív feladattal, minek következtében fecskét vihettek haza (ha nem is élőben). Összeválogattuk a gyerekeknek adható ajándékokat: magazinokat, prospektusokat a madarakról, Magyarország Nemzeti Parkjairól szóló kiadványokat, stb.
Sok szó esett a fecskékről, úgy általában a madarak hasznáról, – károkozásukról, megismerkedhettek a madarak fejlődési szakaszaival a tojástól a fióka kor végéig, a tennivalókkal, ha madárfiókát találnak a földön, kreatívkodhattak, majd (papír) fecskét röptettek, játszhattak (menekülhettek a kismadarak a héják elől), stb., stb. Sok-sok madarakkal kapcsolatos szólás-mondást is átbeszéltünk, de sajnos nem mindenre jutott idő.
A program második felében a fákról beszélgettünk. Mi a jelentőségük az emberek, -állatok életében, mi történne, ha kipusztulnának? Hogyan kell viselkedni az erdőben? Mit ne tegyünk kirándulásaink alkalmából? Lehetőségük volt összepároztatni különböző fák levelét, virágját, termését és más jellemzőjét.
4 helyszín: A városszépítő tervez, az időjárás pedig végez. Azaz. Az első két nap programja a Fecske ház tövében – kissé szelesen bár – de jól lezajlott. Remek volt a fű, hallhattuk – más madarak hangját, azaz a természetben voltunk.
A természet közbe szólt!
A másnap esti szélvihar azonban kárt tett a sátrunkban, ezért kénytelenek voltunk bemenni az iskolaudvarba, a szabadtéri tanterembe. Itt is volt füves udvarrész, fák, madárhang. Rendben volt a szél ellenére. A 4. nap azonban az eső is esett, így a tantermekbe szorultunk az utolsó két osztállyal. Sajnáltuk, mert így nem tudtunk természet-közelben lenni, pedig a gyerekek nagyon szeretik!
A négy délután megállapíthattuk, hogy a gyerekek nagyon nyitottak mindenre, ami a természettel kapcsolatos. Ezért is hallottam nagyon elkeseredetten, hogy az új NAT a környezetismeretet csak 3. osztálytól tervezi tanítani! Pedig a természet kapcsán sok-sok mindent meglehetne tanítani nekik, ami más tantárgyakhoz is kötődik!
Végül pedig a gyerekekről! Mi – ha játékosan, szokatlan módokon bár – de tanítottuk a gyerekeket. S mindezt remekül „vették”! Kirívó esetnek még csak halvány árnyéka sem volt! Volt azonban sok bájos, kedves dolog a részükről. A pici legényke, aki oly sok mindent tudott a madarakról, vagy a bájos kisleány, aki a papírfecskéjének száraz fűből fészket épített úgy, hogy előtte engedélyt kért rá! Sőt! Másnap az iskola udvarán már az osztálytársaival kész műremeket alkottak madárfészeknek!
Sok ölelést is kaptam, és plakátot a Madarak és Fák Napjára, és kekszet minden segítő néni, egy osztályban pedig – viszonzásul a programunkért – betanultak egy éneket a fecskékről. No és a rajzok! Minden gyerek rajzolt valamit a madarakról, a fecskékről. Ezeket külön fel fogjuk tenni ahová csak tudjuk!
Mindezeket megpróbáljuk fotókon visszaadni. (Köszönet a képekért a Martfű Médiának.) Nem fog sikerülni. De nem is az a fontos, hanem az élmény, amit kaptunk a gyerekektől és – reméljük – adtunk is nekik. Most már csak a fecskéket várjuk, hogy benépesítsék a Fecske házat! Ha nem azok, akik most jöttek, hátha az első költésből felnövők észreveszik!
Vinczéné Balogh Magdolna
Egy ötlet 4 délután kb. 200 gyerek 4 helyszín
A programunkról szóló beszámolóban szó esett a gyerekekről: érdeklődésükről, figyelmükről, kedvességükről, vidámságukról, amit a rendezvény alatt és után kaptunk.
De egy osztály megelőlegezte nekünk, hogy érdemes lesz bennünket meghallgatni, figyelni, nyírni, ragasztani, stb.
Ugyan is, amikor végeztünk – jutalmul énekeltek nekünk egy dalt a fecskékről, amit erre az alkalomra tanultak be. Sőt! Rajzoltak is a madarakról, a tavaszról.
Annyira kedves a gesztus, és ügyesek a rajzok, hogy ezeket megosztjuk, hogy gyönyörködjenek benne mások is! S le ne maradjon: a 4. a osztályról van szó.
Tanítónőik: Csurgó Ilona és Kertész Lajosné Marika.
Köszönjük a felnőtteknek és a gyerekeknek! Az ilyen gesztusokért érdemes csinálni azt, amit igyekszünk a gyerekeknek nyújtani.
Tekinsék meg a rajzokat!