A kisiskolások segítségével helyükre kerültek a hidegek beállta előtt a menedékek.
A természetvédelem, a hasznos állatok védelme érdekében indította a Természetvédelmi Szövetség évekkel ezelőtt céltudatosan, egy-egy állat életfeltételeinek javítására, szaporodásuk biztonságosabbá tételére irányuló „mozgalmait”. A téli madáretetés, a madárodúk kihelyezése, a fecskéknek műfészkek készítése, a beporzóknak telelő-, és szaporodásukat segítő „szállások” kihelyezése, vagy a sünöknek téli szállás készítése és elhelyezése a szabadban – mind-mind a védendő állatok: madarak, rágcsálok, rovarok számának csökkenését hivatott megállítani.
Ebbe egyesületünk is bekapcsolódott.
Korábban a természetvédelmi tábor keretén belül madárodúkat és denevérszállást készítettünk-, és helyeztünk ki a gyerekekkel a Művelődési Központ körüli parkokba.
Majd 12 fészkes fecskeházat állítottunk fel a volt „Bögrés” játszótéren, mert az Ifjúsági úti társasházak ablaksarkaiba évről-évre igyekeznek fészket rakni a fecskék, aminek sok lakó nem örül. Ezt sajnos nem tudtuk megkonzultálni a fecskékkel, s eddig még nem költöztek be az ingyenes „lakásokba”. Azért annak örülünk, hogy „albérlők” vannak. A rozsdafarkúak szívesen költenek ott.
Az idei Városszépítő táborban az IKSZ-es fiúk felnőttek irányításával sün- és rovarszállásokat készítettek. A Lorenz Kft-től egyszerhasználatos raklapokat kaptunk (cserében megkapáltuk a rózsaágyásokat), amelyeket szétbontva olyan faanyaghoz jutottunk, amiből elkészülhettek a téli szállások.
S a kisiskolások (1.b.) segítségével el is helyeztük azokat olyan helyre, ahol szoktak sünöket látni a lakók, háborítatlan, bokros rész, sok lombbal, amivel ügyesen betakarták a gyerekek a téli menedékeket. Gondosan ügyeltünk a bejáratok tájolására, hogy ne fújhasson be a hideg északi szél, puha faleveleket raktak a belsejébe, s a bejáratot is álcáztuk. A cikk megírása előtti napokban megnéztem, s igen!, látszik, hogy használatba lett véve mindegyik!
A rovarszállást egy olyan fára helyeztük, amelyik környezetében hosszan virágzó növények vannak, amelyek oda csalják a beporzókat.
A gyerekek segítségükért cserébe TermészetBúvár Magazinokat kaptak.
Nem nagy dolog! mondhatják egyesek!
De igen! A „Sok kicsi sokra megy” elven, azok a védendő állatok már ilyen téren segítve vannak, amelyek igénybe veszik az általunk-, a gyerekek által készített szállásokat.
Másrészt a gyerekek természettudatos nevelésébe bele tartozik, hogy ők személyesen is tegyenek, tehetnek valamit a hasznos élővilág védelméért! Kiskorukban megtanulják, hogy az ember okozta természeti károk mérsékelhetők, kis odafigyeléssel, munkával ők maguk is segíthetik a biodiverzitás (sokszínűség) megőrzését.
Vinczéné Balogh Magdolna
