A PANEL 2050 projekt keretében elkészült kézikönyv magyar nyelven is elérhető
A szeptember 20. és 27. között zajlott klímahét során és a szeptemberi ENSZ klímacsúcson is többször találkozhattunk a klímasemlegesség fogalmával. Mit is jelent ez pontosan a gyakorlatban? A mai globális társadalmi-gazdasági rendszerünk döntő részben – kb. 80%-ban – fosszilis energiahordozókon alapszik, ráadásul az energiaigény folyamatosan növekszik. A klímasemlegesség eléréséhez ezt a folyamatot kell megfordítanunk úgy, hogy folyamatosan megújuló energiaforrásokra állunk át, így az üvegházhatású gázok kibocsátását minimálisra tudjuk csökkenteni, a fennmaradó kibocsátást pedig például az erdők, talajok szénelnyelő képességének javításával tudjuk ellentételezni, elérve azt, hogy az emberi tevékenység semleges hatással legyen az éghajlatváltozásra.
Az ehhez szükséges, energiaátmenetnek nevezett folyamat rendkívül összetett, hiszen az épületállománytól kezdve, a közlekedési szektoron keresztül az egyes ipari folyamatokat is érinti. Ráadásul ahhoz, hogy a Párizsi Egyezményben foglalt 1,5 °C fokos felmelegedési szintet tartani tudjuk, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) jelentése szerint 2045 és 2055 között globális szinten kell elérni a klímasemlegességet.
Ennek megfelelően több európai ország is kitűzött már klímasemlegességi céldátumot: Dánia, Nagy-Britannia, Portugália, Franciaország 2050-re, Finnország, Norvégia és Svédország pedig még ennél is korábbra. Közép- és Kelet-Európában egyelőre egyik ország sem rendelkezik ilyen céldátummal, ráadásul a júniusi EU Tanács ülésén is négy, a régiós ország kormányfője vétózta meg az EU közös 2050-es klímasemlegességi céldátumát. Tovább a teljes cikkre>>>
Kézikönyv a fenntartható energiagazdálkodás elősegítéséhez
Közép- és Kelet-Európában Letöltéshez kattints ide!
