A Tisza Élővilágának Emléknapi programja Martfűn a Tiszáról, az Alföldről, a kettő elválaszthatatlanságáról, egymásra gyakorolt hatásáról. No és a Tiszavirágról, a Tisza ajándékáról.
Sokan és sokáig hallgatták az előadókat a Tisza Élővilágának Emléknapja alkalmából a Martfűi Városszépítő Egyesület által szervezett programon a Martfűi Művelődési Központ Pódium termében.
Egy csodálatos vers – Nemeskéri-Orbán István: Láttam meghalni a Tiszát Tóth László református lelkész előadásában jól felvezette Kovács Ildikó ismertetését a 2000 január 30.-án történtekről. A nagybányai aranykinyerő üzem ülepítőjének gátszakadásáról, a cianid, és más káros anyagok élővízbe, a Marosba, majd a Tiszába jutásáról. A mérgező anyag 180 szoros koncentrációjáról, annak az élővilágra gyakorolt hatásáról, a Vízügy szakembereinek a károk mérséklésére tett erőfeszítéseiről, majd a levonulásról.
Elhangzott, hogy mindenki izgatottan várta a Tiszavirágzás az évi megjelenését, hiszen a Tisza-ökoszisztéma állapotának egy jelzője a Tiszavirág.
Erről, – magáról a Tiszavirágról, a Tiszavirágzásról – részletesen hallhattunk Tálas Lászlótól, a Tiszakürti Arborétum nyugdíjas igazgatójától. Érdekes részleteket a kérészek még ma is sok titkot rejtő életéről, sok szép közeli és távoli felvételt a természet e csodás jelenségéről, amely, ha minden jól alakul, akkor felkerülhet az UNESCO Természeti Világörökség kincsei közzé.
Második előadónk – Balogh Péter gazdálkodó geográfus, az ELTE óraadó tanára – is többször utalt a Tiszavirágokra, így kapcsolva össze a két előadást.
Az előadó elkésztette az elhangzottak összefoglalóját:
„Az előadás három részből állt össze.
A helyzetértékelésben áttekintettük a vízgazdálkodás jelenlegi helyzetét, problémáit, és hogy mit gondol ezekről a köztudás. Megállapítottuk, hogy ezek gyakran hamis tudások, amiken változtatni kell a megoldáshoz, és utaltunk rá, hogy a tudományos cikkekben már megjelenik a változás és a hivatalos államigazgatásban is megindult a próbálkozás. Ugyanakkor látni kell a kétféle értékrendszert, s hogy az eddigi által létrehozott problémákat csakis egy új rendszerben lehet hatékonyan megoldani, új szemlélet és új tudásokkellenek.
Az új szemlélet és az új tudás alapja a Tisza Élő Világként való értelmezése, vagyis az ember és Tisza új kapcsolata, amiben (f)elismerjük a Természet élő önfenntartó működését. Bemutattuk a Tiszai-alföld eredendő tájműködését, a Tisza és az Alföld egységét, a táj részeit, a részek funkcióit és együtt-működését. Azt, hogy az ár- és belvizek számára újra helyet kell biztosítani az alföldi mezőgazdálkodásban, ha megoldást akarunk a vízproblémákra, és általában az ember fenntartható életére, beleértve az élelmezési és klímabiztonságot.
A tájműködtetés kapcsán bemutattuk a modernkori Tisza-szabályozás megvalósulásának mechanizmusát, amiből kiderült, hogy az eredendő tájműködésbe nem illeszkedő beavatkozások szülték az újabb és újabb beavatkozásokat, aminek része a folyó csatornázása, duzzasztógátak építése lett. Ez csak a problémákat termelni újra egyre magasabb szinten: ez mutatkozik meg az egyre nyilvánvalóbb válságokban, a vízgazdálkodás, mezőgazdaság, klímaváltozás, az élet visszaszorulása területén. Végül összehasonlítottuk a kétféle vízmegtartás lehetőségét, s megállapítottuk, hogy a duzzasztás-öntözés-csatornakotrásos változat a jelenlegi sivatagosító tájhasználat kiszolgálása; míg az árvizek oldalirányú kivezetése és a táji működésbe csatolása létrehozza azt az új mozaikos tájhasználatot, ami hatékonyan tudja biztosítani a mezőgazdaság és az élhető éghajlat és ökológiai működés fennmaradását. „
Az előadás végén Balogh Péter kérdésekre válaszolt.
A magánbeszélgetésekből leszűrhető, hogy az elhangzott előadás – a képekkel, térképekkel – a jelenlévőknek más megvilágításba helyezte a témáról eddigi ismereteiket. Így elmondható, hogy a program elérte célját. Együtt gondolkodott 75 – 80 ember a Tisza és az Alföld kapcsolatáról, egymásra gyakorolt hatásáról, a várható jövőjéről.
Vinczéné Balogh Magdolna
