Amatőr martfűi természetfotósok műveiből nyílt kiállítás Martfűn
Amatőr martfűi természetfotósok műveiből nyílt kiállítás a Martfűi Művelődési Központ Galériáján.
A Martfűi Művelődési Központ és Könyvtár kapuja is hosszú hónapokig zárva volt a látogatók elől. Nem tölthette be feladatát, küldetését a HÁZ!
A kényszerű zárva tartás után az egyik kiállítás követi a másikat az emeleti Galérián.
Először a Martfűi Városszépítő Egyesület mutatta be tablókon a megalakulása óta eltelt időben végzett tevékenységét.
Majd – mintegy tovább folytatva az előző kiállítás szellemét – természetfotókat láthatnak az érdeklődők helyi fotósok alkotásaiból válogatva.
Az alábbiakban olvashatják Vinczéné Balogh Magdolnától (a Martfűi Városszépítő Egyesület elnöke) a Kiállítás megnyitó szövegét, majd a fotókat nézegethetik.
Tisztelt Jelenlévők! Városvezetők, Alkotók, Családtagok, Érdeklődők!
Ahogy itt állok a Martfű 1000 arca címet viselő, martfűi amatőr alkotók természetfotóiból válogatott kiállítás képei előtt, ismerős érzéseim vannak.
Ugyanis évek óta ez a helyszín ad otthont a Városvédők Szövetsége által már évtizedek óta meghirdetett Fiatalok az épített és természeti értékekért országos pályázat győztes műveinek bemutatására – amik között jó néhány martfűi is mindig van. Ezeket a kiállításokat is én szoktam megnyitni.
Ott a gyerekek mutatják meg, milyennek látják Martfűt, a város jelentősebb épületeit, a Tiszát, a zöldfelületek növényeit, az abban rejtőzködő állatokat.
Ők főként rajzolnak.
Itt, most ez a kiállítás a természet szépségeire nyitott martfűi felnőttek szemével mutatja meg a helyi látnivalókat, ahogyan azok részeseivé válnak a környezetüknek, a természetnek; belepillantva a mikrovilágba, majd a magasba repítve, hogy úgy is megcsodálhassuk szeretett városunkat.
S miért fontosak az ilyen kiállítások? Rohanó világunkban könnyen elmegy, elrohan az ember az olyan nagyobb, vagy apróbb természeti szépségek mellett, amelyek látványára, az azokból áradó harmóniára, nyugalomra igen nagy szüksége lenne.
Ezek a fotók megmutatnak „tücsköt, bogarat”: békákat, gyíkot, pókot, szitakötőt, azaz mindazokat a kis élőlényeket, amelyekhez le kell hajolni, venni a fáradtságot és az időt, hogy a legalkalmasabb pillanatban születhessen meg az az egy a sok-sok felvétel között, amely „talán” elfogadható lesz a készítője számára.
A nagyobb állatok fotózásához – nyúl, őz – már szerencse is kell. Éppen a megfelelő időpontban járjon arra az ember, éppen nála legyen a fényképezőgép, vagy – ha ló nincs, szamár is jó felkiáltással – az okostelefonja, jó legyen a széljárás, semmi ne ijessze el az állatot, stb. Ez bizony időigényes, de izgalmas.
A természetet szerető ember szeme kell a 7 pettyes katicabogár harmat által sok pettyessé válásának észrevételéhez, vagy a harsogó piros pipacson túl meglátni „kis rokonát”, a fehér bujdosó mákot.
Amatőr martfűi természetfotósok műveiből nyílt kiállítás Martfűn
Nem kis teljesítmény a „fehér 1000 arcát” sem elkapni, megörökíteni, hiszen könnyen válhatna a kép színtelenné, semmitmondóvá, ha a fény-árnyék kettőse nem jön át a képen. Pedig a fehér sokat tud: hó, dér, köd formájában alakítja azt a „valamit”, amire ráhull, belep, beborít.
Előzetesen sokáig nézegettem a képeket. Többek között megragadott az is, hogy egy szokatlan megjelenésű építmény, mint a tv torony, milyen mást mutat más-más háttérben, környezetben. A felhők pillanatonként változó háttere, a tavasz buja zöldje, a tél fehérje mindig más érzéseket kelt az emberben, más gondolatokat generál, amikor rápillant.
Pihenésre is csábítanak ezek a fotók. Sétálni a „ki tudja hova vezet” fasorban, vagy megvárni, mikor válik királyfivá a macska, akit a béka csókol meg.
Önmagában is fotogén a néhány éve nagy népszerűségnek örvendő levendula. De a kis kacsafarkú szenderrel együtt különösen bájos.
Akiknek megadatott, ők a levegőből is megmutatják nekünk Martfűt, a Martfűhöz tartozó „mindent”, azaz 1000 arcát: a tájat, benne a Tiszával, a házakkal, a fákkal. Lehet keresni kinek-kinek a lakhelyét is a magasból készült felvételen.
S ott vannak a képeken a napfelkelték és a napnyugták 1000 arcai.
A végére hagytam a Tiszát. A Tisza nyáron, a Tisza télen, a Tisza a levegőből és számolhatjuk, meg lesz a Tisza 1000 arca is, ha nem is itt a képeken, de a fotósaink gyűjteményében biztos.
Kik a fotósaink? Röviden: a szépet szerető, a természetben nyitott szemmel járó, futó, sétáló martfűiek. Amatőr fotósok. Vannak, akik évtizedek óta, mások csak néhány éve örökítik meg mindazt, ami megragadja őket, amit a környezetükben látnak.
Van közöttük pl., aki a természetben tölti a munkaideje nagy részét. Van tanárember, akinek a tanítványa is megmutathatja itt, mire is tanította a tanár úr a fotószakkörben. S ha nem is Máté Bence, de a mi Bencénk.
Vannak, akiknek a mindennapi munkájukhoz „kötelező jelleggel” hozzá tartozik a fotózás, a martfűi környezet bemutatása.
Ezek a példák is mutatják, mennyire változó az alkotók személye.
De van egy közös ismertetőjelük: a fényképezőgép, vagy egy okostelefon, amiket annak a szolgálatába állítanak, hogy minél élethűbb legyen a felvétel, minél pontosabban mutassák meg azt a hangulatot, azt az érzést, ami bennük keletkezett abban a pillanatban, amikor meglátták a „fotóalanyt”, amely megörökítésre késztette őket.
Most Önökön sor. Nézegessék a fotókat, igyekezzenek a fotós szemével látni, amit látnak, s akkor Önök is észreveszik azt, amit ők megörökítésre, sőt bemutatásra méltónak találtak.
Gratulálok a fotósoknak, köszönöm, hogy képeik segítségével olyan érzéseket közvetítenek felénk, amelyek építenek, vagy meghökkentenek, elandalítanak, vagy mosolyt csalnak az arcokra. Képe válogatja.
Köszönetet mondok a Művelődési Központ munkatársainak, akiknek eszükbe jutott ezt a kiállítást megszervezni, megvalósítani.
Javaslom: legyen ez egy hagyomány. Évente adjanak lehetőséget a jelenleg is kiállító fotósoknak, sőt másoknak is, hogy mi martfűi lakosok megismerhessük a legjobb képeiket. Hogy várjuk az elmúlt év anyagát, hogy a kiállítást összeállítók belevesszenek a bőség zavarába, a válogatók a jó képekből nehezen tudjanak választani. Mint most is.
Mindenkinek kellemes nézelődést kívánva biztatom azokat, akik bár fotóznak, de nem jut eszükbe a felvételeiket megosztani másokkal, hogy tegyék meg, mutassák meg azokat nekünk is.
Még egyszer köszönet mindazoknak, akiknek ezt a kiállítást köszönhetjük!
Ezennel a kiállítást megnyitom.